Angyal verses oldala

Utolsó félóra a munkaidőmből. S rá kell jönnöm, sosem volt még ilyen szép a körmöm. Megértem hát ezt is. Mikor már, minden fellelhető folyóiratot és szakkönyvet átnéztem. Mikor már voltam boltban, postán, s étkezési utalványért. Faxoltam, telefont kapcsoltam, fogadtam, iktattam, másoltam,…
Mosogattam, felsepertem, szemetet kivittem, i-mail-t néztem, leveleztem… és még mindig maradt időm, amit most szépen a körmömre fordítok. Megelégedettséggel nézegetem. Mind tökéletesen egyforma. Tökéletesen ívelt, rózsaszín, fényesen csillogó. :
Hm… még 20 perc.
Kiszáradt számat, folyadékkal nedvesíteném. (pedig nem is beszéltem)
A konyhában ismét széjjelesség fogad., aminek most roppant mód örülök, hisz ezzel is elsétálgat a idő.
De előbb innék. Vágyom a hideg víz selymes ízére. Szomjúzom, éltető cseppjeire. S jó nagyot bele is kortyolok… a fene… már megint valaki meleg vízet engedett előttem. Tizedmásodpercnyi gondolkodás után -lenyeljem vagy se-,… s ezt átfuttatva agyamon, nagyot köptem a csapba. Brrrrr. Ez nem hiányzott. Majd szemem sarkában észreveszem, hogy kollégám ajtóban állva méregetőn nézeget. S azokat kérdőn, vizslatva szegezi rám.
Zavartságom enyhítve gyorsan hozzáfüzöm cselekedetemhez:
-Ó bocs, a fürdőszoba foglaltságát tekintve, kénytelen voltam itt fogaim ápolását elvégezni. Hisz erre való, ez a gyönyörű nap. Nézd, milyen szépen süt a nap, milyen boldogan, s önfeledten repkednek a madarak. Hát nem csodálatos? -kérdem Tőle, s választ sem várva kisietek.
Ó drága szabadság… Tied vagyok!

Elég is volt mára ennyi…
Adiosz…