Angyal verses oldala

Keresztfiam 12 éves. A mai napon ünneplőbe kellett menniük suleszba, mert hát ugyi ünnep lészen. Reggel csinosan el is indult, persze mi sem természetesebb, esett az eső. Mire beért, már bokáig vizes volt a nacija. De ez a legkevesebb. Hiszen örüljünk, csak három órája lesz megtartva. Mégpedig, Matek, amiből nagyon jó a csávó. Történelem, amit az oszifője tart, és Német. Ez utóbbi lehet kínos csak. És milyen az Ő szerencséje, a német tanárnő lebetegedése miatt, tornaóra lett megtartva. Persze torna cuccot senki sem vitt, így ünneplőben kidobóztak. Hú de szuper! Az ünnepség pedig annyiból állt, hogy kötelezően elment a 6-7-8 osztály moziba, és mit néztek? Megint tanu…
Bravó… pont nekik való. Kérdeztem Tőle… -hogy tetszett? Válasz egy válrándítás és -hát a didik jók voltak.
Szuper… konstatáltam magamban… ez igen. Klassz kis október 23-ai megemlékezés… az egészből a didikre emlékszik a gyerek.
És persze ami még jó az egészben, hogy a moziban a gyerkőcök, növekvő sorrendben foglaltak helyet. Ami annyit jelent, hogy a 6.osztály legelől. Az én kis keresztem az első sorban, másfél órán keresztül nyakatekert pózban ült, és csak a didikre emlékszik :D:D:D

S kérdem én… minek kellett ehhez ünneplő?
De ezt én nem tudhatom ugyebár… különben is legalább egy jót nevettem… csak az a baj, hogy nem csak én. Vagyis szépen leszerepeltünk, s gyermekeinket visszük előre… KI A LEGELŐRE.

ELÉG is ennyi mára…