Angyal verses oldala

Ki vagyok a bulvár lapokkal. Szerettem volna egy értelmes cikket elolvasni, de ez merő ábránd. Csak lapoztam a kádban, mert általában ott van időm olvasni. Közben beleért a vízbe, és nem tudtam hajtani. Minek következménye az lett, hogy az átázástól szétszakadt. Klassz.
Fogtam összezártam és kicsaptam.
Én elhiszem, hogy az üzlet az olcsólapok minél magasabb számban történő eladhatóságában rejlik. S, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy eladható kacsa hírekből áll. De kinek kell ez? A tinik a tinilapokat bújják. Az idősek, az Egyházit, vagy a Gazdálkodót. És mi lesz a tinikorból kinőtt, de még idős korosztályba nem érő középkorral? Marad a kacsa és a fejcsóválás, ami már törvényszerűen kíséri.
Tisztában vagyok vele, hogy ez csak az én véleményem, és csak egy a sok közül. Az értelmet sugárzó lapokra meg nincs keretem. Néha kapok egyet név-, vagy szülinapomra. Ilyenkor nincs nagyobb kincs. De rendszeresen nem tudnám megvenni. Marad a net. Kár, hogy a kádba nem férhet. Bár ha nagyon belegondolok, akkor megtehetném, csak akkor én lennék lehülyézve. Marad a csend és elmélyedés, vagy írogatás e melegvizes percekre. És marad a rest kétszer fárad szisztéma, miszerint, a kicsapott lapot mégis nekem kell összeszedni. Ezt a fricskát…
Elég is volt ennyi. Legközelebb jobbat ám…
Mert különben. Na és akkor mivan?