Angyal verses oldala

Megvirradt!
Felkelek!
Szokásos útvonal a mosdó után az ablakon való kitekintés. Szürkeség és köd. De kedvem nem szegi. Majd hosszú, kényelmesen komótos felöltözködésem veszi kezdetét. Ma ráérek. Nincs rohanás. Egy nyugalmas, kellemes nap elé nézek. Úgyhogy ma semmi, de semmi nem szegi kedvem!
Reggeli után, és bolt előtt, gondoltam, elmosogatok. Nyitom a csapot… folyik a víz… még mindig folyik. Eltelt egy jó perc, s még mindig csak langyoska a víz. Elzárom. Hát sajna kézmeleg vízben nem tudok elmosni zsíros edényt. Legfeljebb az öblítésre várókat.
No… nincs búslakodás. Gáz azért van! (Remélem.)
Vizet melegítek sebtiben. Nincs előttem lehetetlen. Ha én mosogatni akarok, akkor mosogatni fogok! Időm van ugyi most dögivel.
Kedvem szegetlen. Víz forr, … fél óra múltán rend és csillogás a konyhában. Boltot is megjártam. Irány a főzés. De előtte hideg kezeim melegítvén, melegvízre vágytam. De csak vágytam, mert melegvíz nem lévén csak még jobban elkezdtem fázni. Kezdtem kissé mérges lenni. No de kismiska még ez mindig ahhoz, hogy ne legyek mosolygós. :)

Eljött az este, és mint mindenki, én is igyekeztem mindennapos szükségleteimnek eleget téve megtisztálkodni.
Kád bedug.
Víz indít.
Közben vetkőzés. Majd egy laza, friss mozdulattal becsobbanás a kádba.
Amit egy merev, kemény sikoly követ, és gyors kiugrás a melegnek hitt vízből. Amit pedig egy hangos légtérbe üvöltött, kissé visszafogott káromkodás követ. (nem részletezném, annyira nem visszafogottan szolid) Nos, mivel nincs kedvem vesegyulladást kapni, hideg vízben való fürdéstől, így egy gyors, kényelmesnek nem mondható, vízmelegítős, lavóros lemosakodást eszközlök. Majd nyugalmat erőltetve magamra, mosolygós arccal aludni térek.
Kislányom visítós, macskára emlékeztető mosdását, most nem szeretném részletezni, mert ez egy külön fejezet

Eljött a reggel ismét. Ténykedésem ugyanaz, csak első utam a csaphoz vezet. Kíváncsiságom kielégítésére vágyom, amikor nyitom a csapot, és hosszú percekig folyatom a melegvizet, amiből bizony megint csak langyos víz folyik. De sebaj, hisz reggel nem is egészséges a melegvíz.
És még mindig töretlen az optimista szemléletem, miszerint a Távhősök a lakosság érdekeit mindig szem előtt tartva, és annak szolgálatában, pihenést nem ismerve, hóban, fagyban, testi épségüket nem kímélve, étlen, szomjan javítják a felmerült problémát. Bízom bennük, és megnyugszom, hogy a probléma csak átmeneti, és különben is nem csak engem súlyt.

Vidáman megyek dolgozni. Mert tudom, mire hazajövök, melegség és főleg melegvíz fogad.

Tévedtem!!
A kutya-betyár mindenit már…… … …!!
(a többit pont hiányában kihagyom)

Negyedik nap.
Igérgetés, már csak pár óra…
Ezt hallom harmadik napja.
Nézegetem a kutyacsontját… ami a vasárnapi ebédből maradt… kínomban szívesen rágicsálnám.
De nem… kedvem töretlen kell, hogy maradjon.
Gáz van… nincs gáz.
Idő van… nincs gáz.
Kedv van… mosoly is, nincs gáz.
Melegítem a vizet, s cipelem be a kádba, szépen komótosan, nyugodtan, mert tudom pár óra, és vége.

Már egész megszoktam.
Automatikusan nyitom a gázcsapot, és gyújtok a víz alá.
Már megsem nézem, hogy van e melegvíz.
Már a szomszédokat sem kérdem.
Egész megszoktam
Mindent meglehet szokni
Gépiesek a mozdulataim, és már mosolyráncom sincs.
Mi az a mosoly?

Hatodik nap.
A liftben találkoztam a szomszéddal. Ma is milyen csinos és fitt. Megjegyzem. – Hogy Te mindig milyen üde vagy, jó Rád nézni. S küldök felé egy erőltetett mosolyt. – Igen. Mondja. – Mert képzeld tegnap este, végre újra melegvíz folyt a csapból! Mosolyog mellé bájosan, s rebbentgette felém pilláit.

Hm…
Én meg tegnap is melegítettem a vizet. No de sebaj… talán a mosolyom egyszer újra megtalálom…
Van melegvíz… ez a lényeg. És ez a kezdet. A többi jön magától.

Lényeg az, hogy hit, és mosoly maradjon.
Vagy legalább is ne űzd magadtól túl messzire.

Na… mára ennyit.
Irány fürödni. :):):)