Angyal verses oldala

Kell az építő kritika!
Annyira kell, hogy szobám falán lóg bekeretezve.
Alig hiszem, hogy végre megszületett. Erre vártam. Mit vártam? Vágyodtam utána!
Mit nekem szép szó, hízelgés, elismerés… ugyan, áááá (legyint)
Ez kell!
A leszólás. A lesújtó szavak. A földbe döngölés.
Annyira boldog vagyok! :)))
REmélem Te is,… hogy ilyen örömöt hoztál csenevészen sivár kis életembe. Ahol nem volt, csak bú és remény. Meg vígasztaló gyöngyszavak. Ahol nem várt más, csak kis csörgedező mosolykönnypatak.
Mert hisz azért csinálom én, amit csinálok. Mert nem teszem, s szülesztem én a jót, vagy fájót, hanem csinálom!!
Legszebb szavam.
Más nincs is.
Minek más?
Elég ez az egy. Az egyetlen, mi ideköt, ehhez a reményteljes világhoz. Elég ez, mi engem igazol, hogy mégsem vagyok más, csak egy nagy barna szekrénysor.
Meg talán egy rögös mező.
Jah… meg egy könyvtár.
Nah.
De sok oldalú is vagyok ám én?!
Megyek is tovább. CSinálom, amit csinálok. Mert csinálni jó. De még milyen jó?! Csudi jó!

Ennyi(sem)elég…