Az idő

Ismét öregebb lettem egy nappal. Pontosabban csak a testem. A lelkem az ugyan olyan szárnyaló, mint eddig. Alig tud bent maradni. Igazából a testem visszatartja Őt. Szegény kis rabmadár. Odabent bezárva. De minden rosszban van valami jó. Ő is tanul. S méghozzá Tőlem. Tanítjuk egymást. Ő a szellemem, én az emlékezést. Minden tanítással többet visz majd egy új énembe. Az emléket hasznosítja, s én most a jövőbeni énem tapasztalatát kamatoztattatom. Mielőtt meglincselnének, be is fejezem.

Azt hiszem mára épp elég volt ennyi.

Hosting: digisoft.hu