Angyal verses oldala

Az idősek egy bizonyos koron felül, visszafelé fejlődnek. Úgy értem, hogy elkezdenek gyerekként viselkedni, s gyerek fejjel gondolkodni. Bevett szokásaik vannak amitől eltéríteni őket szinte teljesen lehetetlen. Nem is igen próbálkozom. Meddő válalkozás lenne. Inkább ráhagyom, mint hogy szárazra beszéljem magam. Teszem úgy, ahogy mondja... Pedig van egyszerűbb út is, de én nem ellenkezem.
Pl. vegyünk egy egyszerű krumplis tésztát. Én így készítem: Pirított hagymára szórom a kockára vágott krumplit, majd kis vízzel puhára főzöm.
Összetöröm, s a kifőzött tésztát ráöntöm. Gyors, egyszerű, kevés mosogatni való.
Édesapámnál viszont eképp készítem.
Pirított hagyma... eddig ugyanaz. Egy koszolt lábas. Majd külön fazékban megfőzöm a burgonyát... Második koszolt edény. Összetöröm. És ráborítom a hagymára. Spórolt mosogatni való a fakanál, amivel a hagymát is kavargattam. Ezek után kifőzöm a tésztát. Újabb edény, immár a harmadik.
És leszűrés után ráöntöm a tört krumplira. Mivel az már kissé megdermedt, így elég nehéz keverni. És keverés közben bizony a tészta ...hát, hogy is mondjam kissé sz...-szét-megy.
De nem esem kétségbe, hiszen úgy is megesszük. Nos... szerintetek melyik az időigényesebb? Nem beszélve a mosogatni valóról. Szerintem, -még ha így is készítem- (mivel a lányomnak izlik) - spórolhatnék, ha nem abban a fazékban töröm össze, amiben a krumpli főtt. Mivel ahogy átkaparom, elengedhetetlen, hogy maradéktalanul sikerüljön. Vagyis bizonyos mennyiség a fazék oldalán marad. De nem szólok, csak csinálom úgy ahogy mondta. :)
Hiszen engedelmes voltam mindig, sosem akartam Neki szomorúságot, mérgességet okozni, és nagyon szeretem. :)

Finom volt így is...