Angyal verses oldala

Délutáni szieszta. Haláli csönd. Majd elalszom.
De nem...nem lehet....

Arra ébredtem, hogy csörög a telóm. De nem volt a vonal végén senki.
Valaki megint szórakozik velem. Vagy csak úgy hallottam, hogy csörög... De mégsem, mert van egy ismeretlen fogadott hívásom.
Megnézem kivolt...

Titkos. Hm..

Na ha fontos volt, majd hív újra.

Addig is írok ide kicsikét. De mit is. Sosem jut eszembe semmi. Aztán meg oldalakat írok a nagy semmiről. :) (remélem mosolyogsz Te is...legalább egy kicsit)
Nem is tudom, hogy lehet mosoly nélkül élni? Belehalnék, ha ránctalan maradnék. Gyomoridegben sem szenvednék... ha jól belegondolok, tök uncsi lenne.

Ha nem mosolyogsz, sosem fog Beleszeretni senki a mosolyodba. Ha nem beszélsz, nem értenek meg. Nem mindenki találgat. Nem sokan veszik a fáradtságot, és próbálják megoldani Veled kapcsolatos dilemmájuk. Szinte senki.
Ha nem szólsz, azt hiszik minden rendben van.
De vajon mi is a rendben egyáltalán?
-Hogy nyugodt vagy, mert minden körülötted sima?
-Hogy van valaki melletted, aki meghallgat?
-Hogy nincs anyagi gondod?
-Hogy egészséges vagy?
Vagy mindez együtt?

Ezek mellett is lehetsz gondtalanul mosolygós. Még ha csak pár percre is.
Elfeledni nem lehet, de megfeledkezni róla néha kötelező!
Kell a könnyed felhőtlen örömteli pillanat. A napsütés melege. A szellő illata. A társ bizalma és szeretete. Szerelmes nézése, szavai... Mind gondűző.
Kérdés, hogy akarod-e?

Milenne, ha eldöntenéd, hogy igen: -Akarom! :)
Magad miatt, jövőd miatt, örömödért. Nem másért, csak hogy kitudd mondani:
-Jól vagyok!

Szerintem a világ legjobb dolga -persze a csoki után- egy édes meleg gyöngéd kézfogás.
Kikéne próbálni :)
Persze kislányom pici kezénél nincs szeretetteljesebb, de ez mégis valahogy más lenne.

Na abbahagyom... de azért fontold meg! :)