Angyal verses oldala

Nyomasztó csend, süvítés fülembe,
Sípoló sötétség dobol, eresszem be.
A választás rajtam áll. Kint a vígság,
Bent a vonagló, keserű rabság.

Ó, te kedves idegen a messzi távolban.
Halld meg kérő szavam.
Öklöm a falon, lábam a porban,
Szívem az emberben egyszerre dobban.
Mutass utat, mert én magam már
Nem találom irányom.
A jó tanácsod szívemet nyugtatja.
Nyugalmad lelkemet simogatja.

Ha kilépek, félek elveszem.
Ha bent maradok, elvész a hitem.
Talán eltévedt kóbor lélek vagyok,
S járok járatlan utakon.
Keresve a ragyogó fényt,
Az igazmondó szép igét.
Hosszú utamon találkoztam jó lelkekkel,
Kedves, ragyogóan világító emberekkel.
Szeretetet és szerelmet is adtak sokan,
De én bátortalan és hitetlen voltam.
Hiába is kesergek most már.
Úgy látszik, megérdemlem a magányt.
Kicsi lányom kicsi kezét megfogva,
Elballagunk, s átlépünk egy új korba…

2005.I.19.