Angyal verses oldala

Bizsergető, boldogsághoz hasonlító érzés.
Neved láttán elszáll bú és kétség.
Elég egy szó, s egy baráti csevej,
Mint egy lázas betegség, futótűzként perzsel.

Egy látogató a szobában,
S elvész a csendes fohászban.
Mint Kishercegben a róka,
Útvesztőben, a lelki-fogócska.

Láthatatlan utazó, s a virtuális színpad.
Valósághű, megfoghatatlan kínpad.
De van, hogy a szívével lát az ember,
S birkózik a másikkal, nagy-nagy fegyelemmel.

2005.II.02.