Angyal verses oldala

Zord idők nyomában járok,
S nem találom az elveszett világot.
Ha lemegy majd újra a nap
És utolsó sugarával még mosolyog egyet,
Majd eszedbe jut az, ki még mindig szeret.
Eszedbe jutnak a régi álmok,
Ahogy majd megváltod a világot
És sajnálod az elveszett perceket,
Hogy nem tetted, nem ragadott el a képzelet.

S jő a sötét, magával hozza a hideget.
Félelem és sikoly tépdesi az ideget.
Vacogó fogak, fázó bőr a ruha alatt.
Elbújt a fény, eltűntek a szavak.
Szavak, melyeket édesen suttogsz.
S most mégis a csend ül meg vállamon.

Mindent itt hagyok, mi egykor számított,
Csak te neked ne fájjon oly nagyon.

A nap édes fénylő sugara arcom melegíti,
Talán e melegség szívemet is felhevíti.
Reggeli pirkadat töri meg a csendet
S lelkemben óvatosan teszi a rendet.

2005.II.17.