Angyal verses oldala

Életem adója…
Te rubintos rózsa.
Köszönet neked, - bár későn -
Már nem fogsz tudni róla.

Köszönném, hogy megszültél.
Köszönném, hogy felneveltél,
Hogy ütöttél s vertél, ha kellett,
De mégis - nagyon szerettél.

Sírtál örömödben,
Mosolyogtál bánatodban.
Simogattál, ha rossz voltam.
Akkor is, ha elszaladtam.

Nem mondtam soha,
De biztos érezted.
Most már mondanám,
De sajnos már nincs kinek.

Hát mondom annak, aki még él!
Aki itt van velem és fél.
Fél, hogy nem mondom ki soha.
S elvész, eltűnik a csoda.

Az a csoda, melyet a szavak szülnek.
Melyre szép szemekben könnyek gyűlnek.
Mondjátok ki és érezzétek!
Szerettelek s szeretlek, míg élek!

2005.II.20.