Angyal verses oldala

... S megint csak óvlak, védlek magamtól,
mint anyaállat kölykét a farkastól.
De remegő még a száj, olykor mélabús, komor,
mely lehullt szeretet morzsákért kotor...
S csillog még az a szem valahol,
s a test sem fáradt nagyon meg, bár búsan bandukol...
Még dobog a szív, s visz a láb,
még szónokol a szó, nem adja alább...
Bár rettegve fél, s már nem is remél,
mégis valahol a szerelem dala benne él.

S szólítana, de már nem mer.
Éjbe suttogja halkan ezerszer:
menekítsd magad, te se remélj,
másvilágban mással boldogan élj!