Angyal verses oldala

Már reggel úgy ébredtem, hogy csurom víz voltam. Egy pillantás az órára...juj. Kipattantam az ágyból, s kinéztem az ablakon. Szép mosolygós nap. Üde színfoltok, víg kedély.. mi kell még egy jó nap indításhoz? Hát esetleg egy gyors, frissítő zuhany. Nosza...

Ismét órapillantás... ismét juj.

Gyermekem kacsóját kezembe helyezve, s jól rászorítva sajátomét... rohanás a buszhoz. Persze ezek után a zuhany frissítő hatását akár el is feledhetem.
A busz új... hurrá. Talpalatnyi hely sincs rajta. Utazás a lépcsőn, vagy inkább a koponyám körül...ja,...az nem az. Klasszikust csak eredetiben..jó tanács.

A munkahelyem észak-nyugati fekvésű. Ideális egy nyári naphoz. Most ott is 26 fok volt. Minden ablak kinyit... Leülök dolgozni, miután 10 perc múlva megjelent a monitoron a „bejelentkezés” tábla. A zaj már korán reggel elviselhetetlen. A járkálás miatt pedig huzat van. Ablak bezár. A cselekvés sorozat ismételgetése óránként...

Végre vége... Kiöntöm a megmaradt vizemet, melyet 15x töltöttem újra. Nem is rossz. Iszonyú meleg van. A hőmérő higanyszála veri a maximumot. Ki volt az az okos, aki a tűző nap felé szerelte? 30 fokban is 60-at mutat. Gépből kilépés, iroda bezárás... rohanás a buszhoz. Ami ismét egy új a „Neoplan” fajtából. Mondtam már, hogy imádom?? Állítólag van rajta légkondi...

Alig várom, hogy hazaérjek. Leszállok, s elindulok célirányosan... Hm... valami hiányzik. De mi?
A fene – jut eszembe - … nem vásároltam be. A célirányt módosítva elfordulok 90- fokban. A boltba belépve, meglepődve tapasztalom, hogy kellemesen hűvös van. No fene.... hova fel nem tőrt a kis Coop. Keresve a hideg-forrást, megpillantok egy fehér kütyüt a falon... frankó. Közelében megállva, hosszasan keresgélek a szószok közt. Mindegy, hogy ma rizst akarok készíteni... most jó itt...

Kilépve megcsap a meleg. Uh... ez nem hiányzott. Sebaj... mindjárt otthon vagyok.
A kapuhoz érve rájövök, hogy nem vettem elő a kulcsom... így most egyensúlyozhatok a szatyrokkal, vagy épp választhatok, hogy a kisujjam töröm ki, vagy leteszem a nem éppen kívánatos aszfaltra a cuccot. Szerencsére megszán a véletlen... A szomszéd épp a szemetesétől kíván megszabadulni... Széles mosollyal köszöntöm.

Felérve, belépve, bezárva, letéve, levéve... megállok a szoba közepén.. Ventilátor bekapcsolás, aláállás... Nem elég! Körbenézve a szobában, megpillantottam a polc tetején magasan a legyezőm. Még egy tombolán nyertem. Nézegettem akkor... vajh mikor fogom én ezt használni? Akkor úgy gondoltam üde színfoltja lesz – díszek közt a polcon – a szobának.
Megpróbáltam elérni... túl magas – gondoltam. Aztán eldöntve, hogy számomra nem létezhet akadály még jobban nyújtózkodtam. Ez a művelet önmagában elég lett volna egy hideg téli estén, mikor kezem – lábam elfagyva és fogam vacogva járja épp az aktuális divatslágert, szóval elég lett volna egy bemelegítéshez. No de 30-fokban kemény harcnak tűnt. Végre mégiscsak megadva magát ujjaim érintésétől aláhullt szegény feje. Sorsába belenyugodva, ... aminek persze örülhetne, hogy végre rendeltetésének megfelelően bánok vele...
Szóval... megkönnyebbült arccal legyezni kezdtem magam.... Ha épp hideg lett volna, arcomra fagyott mosolyom nem tűnt volna fel. Így viszont a megrökönyödéstől groteszk képemmel...és persze a legyezőről izzadt arcomra szálló porszemecskékkel nagyon is meglepő képet vágtam. A por belélegzésétől fulladásszerű köhögésről már nem is beszélve.

Legyező lassan letesz, félfordulat a fürdő felé, s lassú lépésekkel irány a kád.
Ennyit az időhúzásról....amit megtakaríthattam volna magamnak, ha felérve, belépve, bezárva, letéve, levéve után nem megállok, hanem irány 45 fok nyugat felé, fürdő ajtó kinyit, bezár, levesz, belép, vízcsap kinyit, s a frissítő víz reklámokban látott lassú élvezetét választom inkább, a lustának tűnő legyezés helyett.
Megint eszembe jut egy mondás.. „A rest kétszer fárad” Milyen igaz. Kár, hogy az elején nem tudom, hogy bejön, vagy inkább restség lesz belőle...

Viszont örüljünk, hogy nem lesz 40 napos eső...;)
Szebbet....:)