Angyal verses oldala

Nyisd ki szívedet, engedd be a jót.
Simogasd, ne hagyd el mi volt.
Bár rossz nélkül nincs jó sem,
S csak kis porszem vagy csupán,
Mégis a beengedett jó emel hatalmassá.

Soha ne küld el szerelmed,
Soha ne mondd, hogy soha.
Bár meleg puha, amit érzel,
Mint érdes fán a selymes moha.
Nyári napban gyermek kacaj,
Oly simogató és édes…
Kívánod, hogy halld a hangot,
Léted ettől lesz oly fényes.

Virágillat és lágy szellő
Úszik kint a térben,
De te csak az ablakból nézed,
S könny csillog szemed tükrében.
Emlékeid lassan előbújnak,
Mint kíváncsi gyerek a sütire.
Pengetik lelked húrját,
S váltják a borút derűre.

Egy pillanat, s úgy érzed
Neked is ott kell lenned.
Velük együtt játszani, s kacagni,
A vágy óriássá nő benned.
Hát menj! Szedd a lábad!
Fuss és keresd őket! Meglásd,
Hogy együtt játszanak s kacagnak,
S vigasztalják az épülőket.

2005.03.02.