Angyal verses oldala

Meglestelek az éjjel...
karosszékben ültél.
Mámoros mosolyba veszve,
álomba szédültél.

Sötét szobádban állva,
mögéd lopakodtam...
Hajad illatát érezve,
lassan lehajoltam.

Vajh, mi még ilyen puha?
Selymes, simogató...?
Mi lehet még ilyen édesen,
csábosan ringató...?

Ó...jaj! - reccsen a padló -
A galád áruló!
(-Mennem kell szerelmem,... viszlát!)
Ez is egy elmúló...

De mint minden múlásban,
ebben is van szépség...
mert 24 óra múlva,
újra sötét az ég...

/Viszlát... ;)/