Angyal verses oldala

Nyújtóztasd ki fáradt testedet,
Hogy ne nyomja el ragyogó lelkedet,
Hogy együtt csillogjon a fénylő reggellel
Nyisd ki ablakod, etesd meg fényétekkel.

Együtt ébresszék a kis madarakat,
Hogy tovább zengjék a csodát,
Midőn ébreszti mókusmama
Az öreg odvas fa alatt,
Elveszettnek hitt utódját.

Tisztítsd szellemed igazgyöngy értékkel,
Míg szép igéket suttog a hajnali szél,
S a napsugár vakító fénye járja át tested,
Míg lágyan átkarol és körbe ér.

Pillantsd meg szívem dobbanását.
Együtt dobban a tiéddel,
Mert én is nyitom ablakom minden reggel,
S várom a fényt és erőt lelkem minden hitével.

Fénynyalábok járják át fáradt megtört testem.
Egy időre felemel, és gyönyörtáncot jár,
S várom minden reggel szótlanul,
Hogy egyszer majd nem tesz le már.

Egy napra ismét erőssé válok,
S várom a reményteli holnapot,
Mert tudom, bár este gyönge leszek megint,
De a reggel aranylón újra, s újra rám ragyog.

2005.03.21.