Angyal verses oldala

Ki vagyok én? - azt kérdezem minden éjjelen.
Csendes magányomban, éjfekete éjszakában.
Csak a bagoly huhog a fán, lesve áldozatát,
S egy- egy denevér vijjogása töri meg a csendes nászt.

Nem ismer senki igazán, még én magam magamat sem tán.
Néha mikor tükörbe nézek, ismeretlen szempár mered rám.
Mi utam az életben? - talán nem is kell keresnem.
Elém jön, rám talál, az ingoványos talaj szilárddá vál.

Nem szeretnék többet érni, mint amit érhetek.
Nem szeretnék többet kérni, mint amit kérhetek.
Nem szeretnék többet mutatni, mint ami vagyok.
Nem szeretném elérni és lehozni a csillagot.

Mi alakul bent a fejben, s mi a lélekben?
Mi mozgatja a tollat sebesen a kezekben?
Munka alatt született az egyik fele,
A másik fele tisztulás közben a kádban,
S egy- kettő unalmamban, amíg vártam.

Vártam, hogy jöjjön valami nagyszerű.
Nem is tudom pontosan, hogy micsoda.
De valami felemelő, rejtélyesen messzemenő,
Izgalmas, meseszerű, de mégis egyszerű.
Egy egyszerűen-egyszerű kis csoda.

2005.03.29.