Angyal verses oldala

A munka nem éhezik, belőled táplálkozik.
Dolgozni addig, amíg azt mondod elég.
De vajon mondod-e? - vagy azt mondod: nem elég!
A munkának mindegy, munka mindig lesz.
Csak az ember fogy, míg ember lesz.
Amíg a dolog teljesen meg nem esz.

Csalóka érzések, merő ábránd.
Többet dolgozol, mint ami érte jár.
Minden kezdet öröm, és minden vég kudarc,
S hogy meddig mégy, az csakis rajtad áll.

Szükséges, mert így élni tudsz.
De kérdés, vajon megéri?
Megéri a sok idő, s fáradtság,
Hajszolt életmód, alváshiány?

Vagy inkább jöjjön az édes szabadság?
Kell, hogy szárnyalhass, mint a madár.
Kötöttség és korlátok nélkül,
S feletted a csillagos ég csak a határ.

Vagy még az sem, túllépni a csillagokon,
S még távolabb, túllépni önmagadon.
Megtalálni a csendes szakadást.
Ami még jó, ami még nem fájó.

Elszakadni a földtől, a valós énedtől.
Eltávolodni a kötelezettségektől.
Istentől, hazától, embertől.
Elszakadni az ismerős ismeretlentől.

Létednek méz édes megadása
Másoknak fájó, égető csalódása.
De hitedért és önmagadért teszed,
S nem könyörögsz, nem kérsz,
Hanem veszed.

2005.04.06.