Angyal verses oldala

Szülinapomra kaptam egy könyvet.
Márai Sándor: Füves könyv

(közben megjegyzem, hogy itt most épp rossz idő van)

Szóval... a könyv.
Finom a fogása. Jó az illata. Bár egy fa szenvedésére emlékeztet, de azért kellemes. Minden könyvet először megszagolok. Ez az első. Sokat elárul magáról. Pl. érezni a "nyüzsgés" illatát is. Akitől kaptam. Ahogy végig simítom, az Ő kezét is érinthetem.
De kanyarodjunk vissza a könyvre... :)

Tehát... a füves könyv. Érdekes a címe. Az embernek az az érzése támad, hogy apró kis életcsodákba vezet bele az író. S úgy is van. Sajátos világa tárulkozik elénk minden lapon. S minden oldallal közelebb kerülünk a lelkéhez.
Szeretek a könyvekkel játszani. Kinyitogatom, bele-bele olvasok. Elcsípek egy-két számomra érdekes bekezdést. S mivel nem hiszek a véletlenben, így elgondolkodom az üzenetén.

Például egy ilyen "véletlen" nyitás:

90. oldal, 109. fejezet.

"A válogatásról és a hűségről

Fontold meg, mielőtt kézbe veszel és olvasni kezdesz egy könyvet - legalább úgy fontold meg, mint mikor bizalommal kezet adsz egy embernek. "(még jó, hogy felírtam az oldalszámot, mert bezáródott...:) hm)
Szóval... folytatnám...
"Mert a könyvnek lelked figyelmét adod egy időre; s nagyon sok ez, mert az élet rövid, és lelked csak a tiéd. S ha már elszántad magad s olvasni kezdtél, olvasd lassan, nagyon figylemesen és türelmesen, mintha méltányos okfejtéssel vitatkoznál. S ha ízlésed, meggyőződésed ellen szól is egy könyv vagy unalmas, bonyolult előadásmódja: olvasd végig a könyvet. De éppen, mert az élet rövid, s mert a könyv oly sok, mint a vízcsepp a tengerben, válogasd meg gondosan a könyvet, mielőtt felnyitod lapjait. Olvass következetesen és hűségesen, de válogass nagy figyelemmel, mert életed és értelmed egy töredékét a könyvnek ajándékozod, melyet éppen olvasol. Ha már nekiláttál az olvasásnak, maradj hűséges a könyvhöz akkor is, ha ellened szól, lelked és értelmed ellen. A könyv lehet ellenfél is; végig kell vívni vele a párbajt. De csak méltó ellenfelekkel állj szóba; soha olyanokkal, kiknek - mint egy költő mondotta - párbaj közben vívóleckét is kell adni."

No... ennyi a történet
Könyv becsuk, lámpa leolt.

Hm... ilyenkor annyi gondolat kavarog a fejemben. Több is, mint kellene. S beleesek abba a hibába, hogy nem tudom melyikkel kezdjem. S eszembe jut a "válogatás". Igen. Ki kell szűrni a legértelmesebb, legközelebb álló gondolatot. Az pedig eképpen hangzik:
- A könyv többet ad minden filmnél. Mert a saját képzeleted rajzolódik a betűk hátán. S minden betű/szó erősebb bármelyik láncnál. A láncszemek pedig úgy kapcsolódnak egymáshoz, - olyan rendezett sorban - mint az életed napjai. Sosem előz meg egy holnapután egy mát. Vagy egy ma a tegnapot. Ma után csak holnap jöhet... mindig. Érdekes, hogy ha megkérdezel 15 embert, - mire gondol a fenti ídézetről - 15 féle gondolatot fogsz hallani. S ez a szép benne. Mindenkiben másképp ülepszik az olvasott rész.

Persze még tudnám folytatni, de a türelem véges. S nem vagyok kínzókamra :)
Azonkívül meg a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen...

No de, szaladok...