Angyal verses oldala

Ájult nyárban fekszik a pír,
harmat-tollával reggelt ír.

Napos égen játszik még a hold,
kerek arcával éjszakát told.

A szél, kalász-hárfán zenél…
Szegény ember éhségre kél...

Zsongó városban zúg az utca,
mint megannyi hangyabucka.

Síró gyermek anyát kiált,
feledjen „az" minden hibát!

Közelgő ősz űzi a nyárt,
strand-emlék őriz embernyájt.

S fáradt ember, ki aludni tér,
angyalától szép álmokat kér.

„Az" betakarja a sok álmost,
S újra csend borítja a várost…