Angyal verses oldala

Ébredeznek az alvó fák.
Hozzák a tavasz illatát.
Remegnek még a hajnali hidegben,
Mégis melegséget keltenek a szívekben.

Áldom a természetet, hogy szemet teremtett,
S látni engedi a láthatót.
Már ne aludjatok szépséges fák,
Már hagyjátok el az altatót.

A nap sugara cirógatja ágaitok
Növeszti, s nyílasztja bimbóitok
Mely oly üde, s gyönyörű szép,
Hogy ránézni is gyönyörűség.

Hunyjátok le szemeitek,
S őrizzétek e csodát,
Mert csak egyszer jön egy évben,
Egyszer mutatja meg magát.

Egyetlen csodás fa, mely magával ragadott…
Káprázatos üde színpompa.
Minden órában más színt hozó,
Valóságos nagy csoda.

2005.04.13.