Angyal verses oldala

Szemében kacsint a nap.
Nem kér, nem sír, de ő mindig ad.
Szívében emlékként a múlt,
Régi nyárként újra megfakult.

Hideg nedvként a térben,
Életet visz az élettelen.
Szomjat olt a szomjúságban,
Vérré válik állat húsában.

Duzzad tőle erdő, rét…
Édesíti tenger felszínét.
S minden apró koppanásból,
Éltető gyöngyszemet varázsol.