Angyal verses oldala

Mikor azt érzed, őrült vágy kerít hatalmába
Léted hullámzását fedi, s nem enged szabadjára.
Mikor azt hiszed, hogy már rosszabb nem jöhet ennél,
S legszívesebben a világ túlsó végén lennél.

Mikor azt érzed, vágyaid teljesülhetnek,
S mégis vadul ellen szegülnek.
Mikor azt érzed, elmerülsz az álomban,
S kikötsz kedvesed ölelő karjában.

A szerelem, mint illatos rózsafelhő, újra beborít.
Ölében tart, ringat és elkábít.
Ha ez álom, nem szeretnék felébredni
Nem akarom édes lényed érzetét elveszteni.

Akkor maradjak inkább örökre az álom mezején.
Ölelő karjaidba fonódva, együtt a világ tetején.
Hol él és virít az a kis virág,
Odafent magasan a szilaj sziklán.

S lám, mégis eljött a reggel.
Elvakít a nap ragyogó fényével.
Még álmodnék tovább, még éreznélek,
De ráébredek: már csak magamnak beszélek.

2005.04.22.