Angyal verses oldala

Friss hó öleli át a tavat.
Dűnébe rendezi jeges fuvallat.
S míg szoborrá építi az égi lét,
Jégcsillagokkal díszíti a tó felszínét.

S bár kívülről jegesen fagyos,
Mégis belülről a tűz dalától hangos.
S míg hideg szívét érzőn öleli át,
Újra fülébe súgja szerelmes szavát.

S ahogy minden évben ilyenkor,
Múltba nézve, szép kedvesére gondol.
S magányos szívét vágyón átmelegítve,
Szívsimogató csókokkal borítja be.

Néha oly nagy közöttünk az űr.
Támad jobbról-balról a szívtipró zűr.
Illó gondolatok - mi bánatba dönt,
Megújult erővel belénk bizalmat önt.

S most itt vagyok előtted újra.
Kilencszáz év vezetett ez útra.
Hogy jöttél, hogy vártál köszönöm neked,
S újabb kilencszáz évet melletted, s veled…

2007.12.16.