Angyal verses oldala

Zöld erdőnek legmélyén.
Alvó rétnek közepén.
Kis tisztáson áll egy bús fa,
Messziről sír sötét odva.

Szél, hátát nem tapossa.
Zápor, ágát nem mossa.
Madár, mókus nem ver fészket,
Éhes rovarrajt sem késztet.

Pedig szíve odabent
Veri még az életet.
S adna árnyat meleg napban…
Fáradtat ringatna karban.

S levelei nem zöldellnek.
Kihalt része a rétnek.
Favágó jön… elítéli.
Utolsó útjára kíséri.