Angyal verses oldala

Aludni tér a szerelem.
Pihenni, mint télen a fák.
Lehajtja fejét búsan,
Feledni készül, ami fáj.

Mint barlangjában a medve
Csatáját kialussza,
Hogy majdan újult erővel
Az érzelem tengerét beússza.

Van-e még idő, hogy újra ébredjen majd?
Vajon nincs-e túl messze a túlsó part?
Mérlegel a természet, s elvégzi dolgát.
Talán még egyszer megmutatja - e csodát.

Végtelen harcban elfáradt katona
Most csatold le fegyvered!
Hunyd le fáradt pilláid,
S álmodban ismerd meg mestered.

Van - e még szép és jó a földön
Amit még megtapasztalhatsz?
Felemelheted hited csúcsára,
Imádhatsz és magasztalhatsz?

Most azt érzed, mindent elvesztettél,
Mit magadnak hittél és szerettél.
……
De ott van, ott van még a csoda
Megmaradt, s nem vész el soha.

2005.04.25.