Angyal verses oldala

... mert, hogy vannak.
A városban zajlanak az események. Nosztalgia villamos szaladgál. Az a régi fapados...ha még emlékeztek. Zene, zene hátán. Megkezdődtek a nyári programok. Kirakodók mindenfelé. Áraiknál, csak a töltött káposzta borsosabb.
Egy fagyi nyalogatása közben jól esik végigsétálni köztük. A kofaszintet viszont nemértem. Ha valami érdekel, az ára is elfogadható, praktikus, megveszem rátukmálás nélkül is. De mikor utánam szólnak, hogy "jöjjön közelebb, itt minden eladó"...inkább tovább megyek. Azt hiszem nem lehet összetéveszteni egy kirakodóvásárt, a piaccal. Aki ezt a hibát elköveti, az ne csodálkozzon, hogy a bódéja előtt nem állnak hosszú tömött sorokban az emberek. Bár nyílván ha állnának, nem kellene ékes szóval csalogatnia a vevőket. Az esetek többségében, az ilyen árus portékái közt nem lehet felfedezni "kincseket". Az leginkább ott keresendő, ahol a hang elül, s egy kis apró sarokba bebújva üldögél valami eladóféleségre emlékeztető emberhalom. Közelebb érve sandán figyelem...mikor ugrik fel, és kínálgat...? De nem teszi. Bármit szabadon megnézhetek, megfoghatok, beleolvashatok, megillatozhatom, ... s ha végképp nem tudom eldönteni, hogy egy számomra tetszetős és érdekes termék ugyan mire használható, egy szemjátékból, s egy gesztikulálásból azonnal értve közelebb jön, s szép halkan érhetően, lényegre törően, tömören és kedvesen elmondja, hogy a kezemben tartott portéka bizony egy "kincs". Szóval...megvettem.

Hm... bárcsak emberi tulajdonságokat is lehetne így találni. Meglephetnénk vele egy számunkra fontos embert. Bár ha a másik magától produkálja ezeket, az sokkal örömtelibb. De hát ne legyünk telhetetlenek. Ha mindent meg lehetne vásárolni, nem lenne értékes az ember. Elveszítené jelentőségét. Bárkit szabadon összeállíthatnánk kedvünkre, mint egy babát. Eljátszanánk vele egy-két órát, s aztán menne a sarokba. Nem is lenne olyan jó...
Unalmas is lenne.

Mint azok a percek, melyeket betöltöttem most. Remélem számotokra tartalmas volt.

Üdv...