Angyal verses oldala

Alvó nyárban izzik a tér,
Flamingók álmán át földet ér,
Hogy megannyi táncoló friss pirkadat
Megízesítse halkuló szavadat.

S hol táncot jár a pillangó,
Értelmet kap értelmetlen szó,
Elmúlik a görcsös fájó pillanat,
Ráncos szomor’ sem gyűri majd arcodat.

Nem kiáltoz rád bántó hang.
Örök kérő most csendben marad.
Elér a jó és vele a gyönyörű,
Nehéz álmot vált szakadva a könnyű…

Minden sebedből majd árad
Önmarcangoló bűnbocsánat,
S nyomában lengedez a gyógyító szél,
Halkan súg, … s simító álomba mesél.