Angyal verses oldala

Sajgó szívemet ki gyógyítja meg?
Ki lesz hozzám oly kegyes és kedves?
Léted morzsáit irtom magamból,
Mint vírust egy rossz programból.
Kínzó sírás, nehéz fájdalom gyötör,
Borús az ég, mögé bújt a gyönyör
Mindenhol ott vagy!
Mindenkor te vagy!
A magány kapuja áll előttem,
Lépjek, vagy maradjak? El kell döntenem.

Próbállak vissza tartani, de neked már nem kellek,
Egy újabb szépséges lány áll már melletted.
Emlékem a sötét, mély homályba vész,
Szépséges szemed már más szemébe néz.
Volt-e értelme magamtól azt kérdezem?
De csak csend a válasz minden éhes reggelen.
Feledni nem tudlak, a vágy íze felemészt,
Hamuvá válok, elporladok a pokol tánc éjjelén.
Mindenhol ott vagy!
Mindenhol Te vagy!
A magány kapuja áll előttem,
Lépjek, vagy maradjak? El kell döntenem.

De én nem irigylem azt a másikat,
Mert ő belőled mást se kap,
Mint sötét hideg éjjeleken,
Csak üres tested, lélektelen.
Szíved és lelked örökre az enyém.
Míg szerelmes hajnalon meglátogat a remény.
Korbács csapkod, bilincs kattog,
Nehéz lánc súlya lábamon.
De mindez rossz emlék lesz csupán,
Ha kedves, csapongó lelked újra rám talál.
Mindenhol ott vagy!
Mindenhol Te vagy!
A magány kapuja áll előttem,
Visszafordulok, magam miatt kell így DÖNTENEM!

2004.XII.27.