Angyal verses oldala

Mit tud a szív felmutatni, ha lejárt az ideje?
Ha elfáradt a hosszú harcban, s nincs már ereje?
Feladja önmagát, s vele együtt testi társát
Máshol másban keresi majdan az élet fáját.

Mit éltében dolgozott, örömök és bánatok,
Mind az üres semmibe vesznek.
Minden mi számított egykoron neki
Tovatűnik, csak por és hamu lesznek.

De mint hamvadó tűzben a kicsi kis szikra,
Úgy éled fel újra és újra.
Egy felém szálló érzelem lángocska…
Keresi, kutatja, merre tart az útja?

Az emberi szellem utolsó álmodása - ez ima.
Csak megkóstoltatja, mi lehetett volna.
Maró fájdalompír ül ki arcodra,
Mielőtt még ösztönösen hozzád szólna.

Kiskanállal mertem a szerelem tengerét.
Apránként, lassan kóstolgatva.
Óvatlan voltam, s felettem a hullámok összecsaptak,
Most csapkodhatok én is fuldokolva.

Van-e szépség még az életben?
Dalolhatja-e még énekem?
Messzire repítem a szél szárnyán,
Hogy meghalld esdeklő imám, Kedvesem.

Magamra húzom álarcom,
Más ne lássa bánatom.
Hull a könnyem, mint szelíd csendes eső,
S bánat sejlik át a fátylamon.

Égbe kiáltom imám, talán meghallja, s megbocsát.
Bánatban megtört szívem, majd szép lassan összeáll.
Mielőtt az út végére érek, talán Ő is rám talál…
Átkarol, megcsókol, s lelkem lelkével egyé vál.

2005.04.26.