Angyal verses oldala

Ha ébred a hajnal,
és jő fénylő hajjal,
Mutatja édes arcát,
Hallatja a madarak hangját.
Hangos csivitelésük messze száll,
Hogy hallja és értse, aki arra jár.
Jókedvre derülnek,
és kínzó csapdába kerülnek.
Mert e hajnal ereje rejtelmes,
Színe, rezgése, sejtelmes,
Ne hidd el, Te, aki látod,
és fuss, amíg nem bánod.
Hozza a kemény hideget,
Fagyos, jeges, síros rideget.
Szívedbe markolva, lelkedbe tépve elszáll,
A hajnali ragyogó pír, tovább áll.
Magával viszi meleg szereteted.
Mindent, ami örök, hitet és tetted.
Ezért ne hidd, ha jő a hajnal,
és ébred fénylő, gyönyörű hajjal.

2005.I.7.