Vallomás

Se szó, se sóhaj nem hagyja el már szám…
Egekig és földekig sem ér az imám.
Ha úgy gondolod, térj be egy beszédre.
Egyszer szükségem lehet nekem is a tiédre.

S ha sértődöttséged mégis oly nagy,
hát leverem én azt a falat.
Leverem, ha kell puszta kézzel.
S állsz ott majd akkor, s csak nézel,
nézel bele a nagyvilágba,
mert tudod, hogy van, aki látja,
látja szenvedésed
és egekig emel, ha kéred.

Mert kéred...tudom és érzem.
Ezt hajtogatja levert szívem.
Ez ad erőt a búban,
mert keresem amott mélyen a múltban.
A lélek kútjában csörgedezik.
Mert tudom, szíved s lelked is könnyezik...

Hát felitatom én e könnyet,
hogy ne fojtson, és ne öljön meg.
És ha egyszer mégis úgy gondolod,
hát múzsa csókolja meg homlokod.
Csókolja meg, hogy érezd,
az Ő szíve érted vérez.

2005.03.04.

Hosting: digisoft.hu