Angyal verses oldala

Se szó, se sóhaj nem hagyja el már szám…
Egekig és földekig sem ér az imám.
Ha úgy gondolod, térj be egy beszédre.
Egyszer szükségem lehet nekem is a tiédre.

S ha sértődöttséged mégis oly nagy,
hát leverem én azt a falat.
Leverem, ha kell puszta kézzel.
S állsz ott majd akkor, s csak nézel,
nézel bele a nagyvilágba,
mert tudod, hogy van, aki látja,
látja szenvedésed
és egekig emel, ha kéred.

Mert kéred...tudom és érzem.
Ezt hajtogatja levert szívem.
Ez ad erőt a búban,
mert keresem amott mélyen a múltban.
A lélek kútjában csörgedezik.
Mert tudom, szíved s lelked is könnyezik...

Hát felitatom én e könnyet,
hogy ne fojtson, és ne öljön meg.
És ha egyszer mégis úgy gondolod,
hát múzsa csókolja meg homlokod.
Csókolja meg, hogy érezd,
az Ő szíve érted vérez.

2005.03.04.