Angyal verses oldala

Az idő lejár, s én nem élek vele.
Nem lehetek sohasem boldog vele.
Versben búcsúzom el tőled kedvesem,
És már a szép szavakat sem keresem.

Nehéz elszakadni ennyi szépségtől.
A szép napokban átélt szerelemtől.
Tudom, ellent mondásos amit teszek,
Egy kezemmel adok, másikkal veszek.

Nem kell megértened, mert nem is lehet.
Az idő megértet mindent, ... mit tehet?
Csak várni, hogy jöjjön már a feledés,
Vigye el és múlassa a nevetés.

Kérdezed: - miért? S a választ nem tudom.
A kínt mely vele jár, belül hordozom.
Kérded: - miért csinálom, ha szenvedek?
De a válasz helyett, inkább elmegyek.

Nincs más hátra, mint megköszönjem Neked,
Hogy együtt tölthettem ez időt Veled.
Még ha nem is úgy, ahogy kellett volna,
Szemben állva, és egymást átkarolva.

Egy lehetőség, egy káprázat voltál.
Mindent elsöprő érzések száz foknál.
Állandósult gondolat minden percben.
Gyönyörűbb a gyönyörtől, szebbtől szebben.

Miért is oly nehéz a búcsú innen?
Mért nem hagyom, hogy a vágy tovább vigyen?
Még innen is csak visszatekintgetek,
Mert elhittem mindent, és még hihetek.

De már az ész győz a gyenge szív felett,
És feledek mindent, mi egykor kellett.
Ne bánd, hisz könnyebb lesz már innen utad,
Új fejezet, s vele bezárul múltad.

Hihetem-e, hogy minden feledhető?
A kisvirág, s vele a sziklatető.
Könnyeim arcomon, égetik lelkem,
Bús lett a dalom, s szomorú énekem.

Éveim vágya, hat hónapba zárva
Besűrítve, s most szabadságra várva.
Most ki kell engednem, de belehalok...
Szálljatok énekek, fussatok dalok.

2005.05.20.