Angyal verses oldala

Felnézek az égboltra, felhők szaladnak rajta.
Szél fújt, eső esett, most a nap is velem nevet.
Elmúltak a fagyos viharok, most nevet az ég is,
Vele együtt nevet már az én szívem is.

Kinézek az ablakon, szemben a nagy hegy vonulata.
Gyönyörűbbnél gyönyörűbb, minden nap más hangulata.
Ruháját hol fel, hol leveszi, mint kéjjel telt örömlány
Árulja magát, várja, hogy csodálják az édes nyoszolyán.

Ha másért nem is, ezért érdemes élni,
Hogy ilyen szépségeket láss.
Szivárvány ölében kihordott világ
Ne búsulj, csak egy napos elmúlás.

Másnap újra láthatod, hacsak nem dúl ismét vihar,
Ha nem veri eső ablakod, s a természet nem csal.
Édesen hallató vidám rigófütty a reggelben úszik…
Hallgasd!
Vágyát fütyüli feléd, üzeni: a remény sem múlik.

Mint ahogy lesz még újra tavasz és nyár is,
És a lelkedben nyílik illatos kisvirág is,
Úgy lészen' remény is a fájó föld ölén,
És tartja még Anya is gyermekét a köldökén.

Így hát ne csüggedj, ha most nem is látod,
Hisz apránként ismered meg a világot.
Mert elég az, hogy tudod, ott van még neked,
Együtt számolja, s várja azt a napot veled.

2005.04.27.