Angyal verses oldala

Vadságom görbületbe ütköz',
Majd fénylő rémálmok táncolnak.
Ijedt kacaj harsog a múltból,
Hol vasszögben élők vádolnak.

Csókold éjbe múzsád kedvesem.
Táncold át illó-nevetésbe.
Hogy ne sírjon, s ne görbüljön száj,
Csókold őt át mély feledésbe.

Ködvárból épített ölelés,
Kell-e még neked a reménység?
Rajtad elnapolt vágyak ülnek,
S csak sötét árnyékod a szépség.

Taposs rá, tipord el kísérőd.
Ne sajnáld megszokott életed,
Hol szöszmékeny-idők harcolnak,
Ott keresd, s találd meg hitedet.

S ha majd fáradsz, s lábad nehéz
Utad mocskától lesz szennyezett,
Vedd, s lapozd fel szuszmákony éned,
Hol türelem ösvényed elveszett.

Pillanatod kísér, melletted
Megvakult leányálmok rajznak.
Válaszd az elsőt, a legjobbat,
Míg azok magadra nem hagynak…

2006-02-05