Utolsó kézfogás

Legszebb ruhát ölt az év azon napja,
Melytől a szív, a legtöbbet kapja.
S legszebb ruhájától szabadul,
Ha ugyan ez a szív bánattól dúl.

Fogd a kezem, s megmondom mit érzel.
De te csak a messzeségbe nézel…
Süket-néma esték, s nappalok,
Majd szót értünk odaát, ha meghalok.

Mohón kiált utánad az élet-
Megállj ember, itt szeretnek téged!
De csak akkor szabad valakit szeretni,
Ha neki sem teher, s ő sem tud feledni.

Pereg a perc, s hosszan kong az óra.
Megszakad, s véget ér az utolsó óda.
Kicsúszik lassan kezedből a kezem,
Menj hát te kivételes, szíved elengedem…

Hosting: digisoft.hu