Angyal verses oldala

Felhőt… bárányfelhőt nézett-
Ahogy egy angyal épp belelépett.
Lába nyomán a habos szeletek,
Lágy ringatózásba kezdtek.

Ringass, Ó ringass szédület!
Varázsolj el fákat, s füvet.
S ti, csivitelő kismadarak,
Tanítsatok neki angyaldalokat.

S ki ott van lenn és csak néz,
Kinek szíve emlékektől nehéz…
Megremegtet szemet, s szájat,
Adjatok hát neki angyalszárnyat!

Éjhegyből reggelt ásott a Hold.
Az űr felé fényességet tolt.
Sugarakban úszik most az ég.
Táncot jár rá a messzeség.

Ropjad Angyalfi, te is ropjad!
Míg a tündérlányok hajat bont’nak.
Járd a táncot, míg lábad bír…
Míg ég alján álmot nem fest a pír.

Feltámadt a kavargó esti szél.
Dobszó hangján szerelmet mesél.
S míg az újabb reggel csendesítő fénye
Elér a szenvedélytől duzzadó rétre…
Angyal születik ott, hol azelőtt
A szerénység lakott.

Türelemből kovácsolt éghíd.
Rajt’ sorban áll: tisztelet, becsület és hit.
Korlátjai angyalok hada,
Szívükben zeng a szeretet dala.

A dal, melyet tőled tanultak,
S tiszteletedre naponta dalolnak.
Kezükben égi áldás rózsapárnán,
Oszd szét Angyalfi!
Ne legyen egy szív se árván…

(Arkangyalnak ajánlva. )