Angyal verses oldala

Ej, ez a tél, ez a tél…
Inkább sárgállna’ pipitér.
Szülne a nap, izzadó homlokokat.
Fürödnék simító karjai alatt.

Ej, ez a tél, ez a tél…
Kerítés közt hideg szél zenél.
Fogakra komponált reszkető hangok…
Ma sem tétlenkedik az ügyes dalnok.

Ám éltet még az emlék,
Hogy az ég tavasszal mily’ kék.
Hogy a zord grimaszos majd hátraarcol’,
S a meleg nem csak a szívekbe karcol.

Bont még virágot a rügy.
Énekel vígan dalt a fürj.
Dalolnak, táncolnak fiúk, s a lányok…
Minden februárban én erre várok.

S mint ahogy őszre a tél,
Télre majd a tavasz zenél.
Felfrissül, megújul majd a kikelet,
S örömtáncot jár az emberek felett.

(Azt mondják, ha megjelenik ablakon a jégvirág, közeleg a tavasz.)