Angyal verses oldala

Erős szél szaggatja a fákat.
Kifújja a fekete felhőket.
Magamból is kifújatom vele,
Rózsaszín köddel borítom jöttedet.

Maró űr csücsül lelkem mélyén,
Harapásaival kicakkozza életem.
Minden marad és minden tova tűn
Fátylon át, de hallod még énekem.

Minő boldogság az, mi felém szalad?
Honnan fakad s merre halad?
Örökös kérdések tömkelege közt
Megtalálom e szerelmes szavad?

Minden volt, s újra lészen’.
Újra fedi perc a percet.
Ismétlő érzés hatol beléd,
S kínzó lángolás égeti a testet.

Kecsesen hajló szép ligetálom
Simogatja csupasz kihalt lelkemet.
Betöltöd, s én betöltöm az űrt veled,
Ha meglátom csillogóan szép szemed.

Ne jöjjetek sötét felhők!
Ne törjétek szét álmomat!
Mindent odaadok, vihetitek,
Mert mindent megér ezen áldozat.

2005.04.29.