Angyal verses oldala

Csókolózik Föld a Nappal.
Csókolózik, ha jő a hajnal.
Megérinti, ölbe kapja,
Sugarával simogatja.

Fű hegyén és faág végén.
Szikla ormán és erdő szélén.
Oly messze, hol senki sem jár.
Ő mindennap Földünkre vár.

Kikukucskál lesben állva.
Holdunkat fekteti két vállra.
S mikor a csillag halványul,
Fütyörészik napsugárul.

Kétmilliárd éves fejjel,
Fiatalabbat Földünk sem lel.
Rég megette kenyér javát,
Redőin csak szél suhan át.

Ezért Ő is minden reggel,
Izgatott boldogsággal kel fel.
Hónaljában Zeusz álma,
Ahogyan Héráját várta…

Szemeiben türkizfények,
Könnyében úszkáló szirének.
Lélegzetén felhőlányok,
Mind-mind szerelemszilánkok.

S mindegy, hogy távol, vagy közel.
Mindenképp gyilkos hajnal jő el.
Mert távolában sorvadoz,
Öle közel, tűzhalált hoz.

Sokmillió évek óta
Várt Ő minden reggel a jóra.
Reményként kel, s búval csitul,
Emlékoltárakon tisztul.

S nem az fontos amit látunk…
Van szárnyunk, mégis lábon járunk.
Madárként, hát merjünk szállni!
Felejtsünk el lábon állni!

S mint ahogy Napnak öreg Föld.
Egünknek a kék, s fűnek a zöld.
Hasnak kenyér, s testnek a fény,
Úgy kell nekünk is szenvedély!

2009. március 29.