Angyal verses oldala

Sápadt arcon fekete ajak,
Nagy barna szemek könnyet takarnak.
Pislogó élet huncutot kuncog,
Fogak közt a szó halkat kisuttog.

Hajszálon függő gonosz lelked,
Most éberen figyelő fedi meg:
„Ne bántsd a jámbort, ki dühöd szítá',
Hisz ő is az élet vizét inná!”

„Hagyd a bűnöst, hagy bűnözzön,
Sorsáról ne a te kezed döntsön!”
„Ha nincs, ki szeret, az se bántson,
Utad előtt tiszta szíved álljon!”

„Ha fél kapudnál kiviláglik,
S szemed szivárványba úszva játszik,
Ne nézz vissza akkor sem, és soha,
Ne légy magadhoz hűtlen mostoha!”

„Hű balod lépd, nyílt jobbod után,
Így vezesd sorsod életed útján!”
Ha könnyed ezután is csorog,
Vezesd múlt résébe, hol száz zokog.

Dúljon alant hömpölygő bánat,
Válasszon majd onnét, ki kívánhat.
S míg alul szítnak, tépnek és zúznak,
Fekete Ajak szabadon futhat…

Nyomában fut a farkas élet.
Vágtázó rémek óv'helyet kérnek.
Nyög az éjjel fáradtságba nyomva,
Haldokló Ajak belerogy nyomba’.

Sikoltó reggel jeges hót húz,
Poroszkáló idő életet zúz.
Sápadt arcon a fekete ajak,
Egy utolsót remegve megakad…

Sors irányít, az élet lejátsz',
Elrendezett film az, amit most látsz.
Az élet írja, s a sors fedezi,
Világ asztalára magját teszi.

Minden úgy jó, ahogy történik…
Úgy rémséges rém is, ha rémlik.
Fekete Ajak dala is így jó,
Nemzedéken át születő béklyó.