Angyal verses oldala

Megállóban ragadt élet –
És ha az átszállás késik,
Röghöz tapadt morzsaként
Öblös hordókba mérik.

Sikít most a gyilkos közöny,
És fojtogatni készül.
Tesz-vesz a morzsadarab,
Bent erős vára épül.

Borzonkodik vén csatlósunk,
Kékből – zöldharaggal nyüszít.
Csendből vert nyilaival,
Mély réseken át süvít.

Szalad lábtalan az idő,
Katonáját üti-veri.
Bárgyú élet láncban áll,
Arcát jelene fedi.

Kulcs fent a madár szemében,
S lent a zuhatagok öblén…
S egyre kérdi: lesz-e még
Csodás szerelem ölén?

S azóta is áll a bárgyú,
Gondolatát kifeszíti,
Először felnéz, s majd le,
S már tudja, elveszíti…

S ahogy mindig lenni szokott -
És az idő mindent megold,
Csörgeti nehéz láncát,
S pár karikával megtold…

2010. október 15.