Angyal verses oldala

Nemes harcban megedzett szíved,
Most valós keménységet mutat.
Az egyszer fent és a lent elve
Lelkemben káprázatot kutat.

Tűzláncom szakadozni látszik
Megkopott, fénytelen lett immár.
Te emeltél fel, s te döntöttél,
S most a pokolba visz az ár.

Vergődöm, de már erőtlenül
Kudarcba fullad minden próba
Már nem akarom ezt a harcot,
Nem akarok értést a szóba.

Szikla, szilánkká porladozik.
Akkor, én tűrjem keménységed?
Már nincs vissz' szó, nincs értelem sem,
Elég egy pusztító nézésed.

Persze te ezt is másképp látod
Áldozatot szülne ellentét.
Csatában elesett katonád,
Felmagasztalnád majd még tettét.

Van-e értelme mást gondolni?
Van-e értelme ellenkezni?
Hangot adni a gondolatnak,
Minden esetben megfelelni?

Nem is akartál megismerni.
Pár személyes mondat nem elég.
Nem vetted észre a láthatót,
Hogy parázsom mindig izzón ég.

Nem akarok bizonyítani.
Aki ért, az így is megérti.
Összhangba kerül az értelem,
Simogatja, s óvva félti.

2005.05.09.