Angyal verses oldala

Egy sziget az élet óceánján
Egy menedék a világ színpadán
Most azt hiszed, megmenekültél,
De csak kirakat, amit átéltél.

Minden illúzió látszólagos,
S itt nem az esti ég a csillagos.
A káprázat mely magával ragad,
Máskor elfed egy pillanat alatt.

Álnok csatát vív az ismeretlen
A hatalom harca két kezedben,
S általad nyer viadalt a másik
Bár szíve amott jég alatt fázik.

Ne hidd, hogy minden igaznak látszik
Fúria, hamis játékot játszik
Naivitás áldozata lészen',
Mert nem vagy ál, s nem is vagy résen.

Romboló elme harc a sík térben
Meghasonlott játékos megtérten
Lélek gyengült állapotot mutat,
De közben igaz hangokat kutat.

Ne hidd, hogy feladom majd e harcot,
Mint ahogy nap hagyja el az alkonyt.
Az igaz szó mindennél többet ér,
S az álhatatlanság ide nem fér.

Nyisd meg értelmed kapuját újra,
S térj vissza arra az igaz útra.
Dicstelenséged kora véget ért,
Mert véremet adtam a véredért.

Pusztító lélek tűz, harc egy sziklán
Vakító álom húz, ébreszt szikrát.
Hol az a halatom, mely eltipor?
Sehol sem, takarja azt a földi por.

2005.05.15.