Angyal verses oldala

Hangod, mint eső csepp koppan a földön
Lágyan simogat, mint langyos csapadék.
Száll felém hegyen-völgyön, mezőn-erdőn
Olykor mélységekbe húz, mint a szakadék.

Hárompercnyi zuhanás a csapdába
Szemet kápráztat, mélységbe csalogat
Felébredek, s itt vagyok a szobába
Csak egy kiskutya az, mi nyalogat.

Egy doboz a szekrényen mozgóképpel.
Figyelem, és eszembe jut az álom.
Ő volt az, Európa dal a népnek
Ím, hát valóság Ő, nem ákom - bákom.

Bénult felismerés szalad át rajtam
Ő magában régi énemet láttam.
Minden sóhaj, s szó mi elhagyta ajkam,
Az ajkán táncot járt igazzá váltan.

Talán csak káprázat, mi játszik velem
Próbálom ésszerűen magyarázni,
De a vágy testet ölt, s ez szilaj elem.
Valóság, nem kell gyermekien játszni'.

Egy újabb út melyet követnem kéne,
S én megint csak és újra gyáva vagyok.
Valóságot játszani, mint ha élne,
S a lélek szemek újra, s megint vakok.

Omar dala az, mi álmomból ébreszt
Lágy, s mégis korbács csapkodása rajtam.
Melankólia párnáiról éleszt,
S vele minden ébred, mit egykor hagytam.

2005.05.22.