Angyal verses oldala

Nyomasztó, hasító érzés mellkasomban,
Ahogy nézem a bús tájat ablakomban.
Nem értem, hogy mi történik körülöttem?
S nem értem, hogy mi zajlik itt bent szívemben?

Hova tűntek immár a megszokott órák?
Hova tűntek el az átbeszélt éjszakák?
Figyelem ablakod, fény nem pislákol már,
Mégis lesem minden éjjel, … lényem ott vár.

Hamis ábránd lelkem elé húzta magát
Elvakított, és felém fútta illatát.
Ma sem értem, milyen erő lökött felé?
S egy hideg téli estén taszított mellé.

Szép üzenet a gondolkodó világtól
Ott fent a sziklán, kezdve egy kis virágtól.
Kiszakított lelki társam odébb álltan,
Hiánya most szürke űr, eltűntté váltan.

Várom őt minden este türelmetlenül,
Hogy megpillantsam, várom rendületlenül,
Hogy értelmes szava értelemre találjon,
Hogy az üres óra, telitetté váljon.

Jössz-e már, hogy lényed fátyollal borítson?
Hogy lelkem fájdalmasan se ordítson!
Üde szellő törné meg majdan a csendet,
Ha tettekkel öltsz testet, s hittel teszel rendet.

2005.05.31.