Angyal verses oldala

Milyen kép az, amit mutatsz magadról?
Szakítom, tépem körömmel falamról.
Nem tetszik, ahogy nézel a világra,
Mint néz kéjesen vevő a virágra.

Szívedben álmok, új dalokat szőnek,
S borongásra, majd vigasságok jönnek.
Lepd meg léted újra, szép szerelemmel
Figyeld lelkét óvatos figyelemmel.

S ha szemeiben gyöngykönnyek csillannak,
Mert szép szavaid, most bántónak hatnak,
Légy türelemmel, mint Bodri a nyájhoz,
Hisz szívednek enyhülést is, most a nyár hoz.

Féltéseid, mit hordozol magadban,
"Arany búzamező, forró napokban?"
Álca az, s lehull szívedről a lepel,
S izzó marcangolásban kábít majd el.

Nézel még mindig, s kérdem, miért teszed?
Amit adhatnék még, azt el is veszed.
Hited egén merészség kuszasága,
S szerelem rózsaágyának hiánya.

Ne tépelődj, hisz nem érthetsz meg soha.
Így nem lesz a sorsod hűtlen, s mostoha.
Csak fogadd el, mi történik, csendesen,
S mosolyogj hát a világra kedvesen.

Gyermeked az, ki várja még jó szavad,
S bíboreső könnyel töltsd lélek tavad.
Ő lesz az, ki apasztja majd belőled,
S szálla'nak is majd szép igék felőled.

Nem elveszett lény, kit tisztel a másik.
És most szíved sem a magánytól fázik.
Nézz körül, s találd meg csodás világod,
S ne tépd le a szikláról kis virágod!

Éljen szabadon, szellő simogassa!
Napsugárnak karja nyiladoztassa!
Ne tégy többet, mint amit a sors kíván,
S lépj tovább, s által sajgó lelked hídján!

2005.06.15.