Angyal verses oldala

Mi ez az érzés, mi kavarog szívemben?
Megtöltve minden percem édes gondolattal.
Rossz kedvem elraktam, s lapul üres zsebemben
Most együtt táncolok a tüzes mámorral.

Ráléptem az útra, és örvénye elsodort
Vitt magával, mint sebes folyó habos hátán
S én engedtem, mert izgalmasan csábító volt
Otthagyva, túlléptem saját magam árnyékán.

S gyűlölöm is ezt az érzést, mely átváltoztat.
De tenni ellene most mégsem, …mégsem akarok.
Kiléptetve magamból, karjaiban tartogat,
S vágyaimmal szenvedélyes álmot takarok.

Húzd le leplem, húzd le égőn izzó testemről,
Min a fagyos félhomály, most kéjes táncot jár.
És ha zuhannék, vess utánam lasszót fentről,
Ahol majd téged csendesen, rózsahidam vár.

Csukott szemmel is látó, vak ablakod nyisd rám,
Kívánnám szép szavad, mi beborít, …várok rád!
Zöld fénnyel körül ölelő, izzó aurám
Tőled vakít, s tettre éhesen nyílik a szád.

Szárnyalhatsz hát magasan, világokba nézve,
Hol a langy meleg fogad, s hol repít az ár.
De nem lehet gyűlölni azt, ki hozzám érve,
Gyönyörbe úsztatja át, a hajnal illatát.

S most már hiheted, hisz érzed, szabad vagy madár!
Boldogságszigeted vágyaidat tükrözi.
S már nem hihetetlen e határtalan határ,
Hol magasan ível, s szeretetem ötvözi.

2005.06.24.