Angyal verses oldala

Ha úgy érzed, nem kell a közelség,
Mert régóta takar a sötétség.
S furcsa érzést hoz a nyiladozás
Vívnak: ijedtség s ingadozás.

Félelmeden felülkerekedik
A kíváncsi vágy, és neked játszik.
Ablaknyitásra jössz éjjelente,
S köszönsz el fáradtan reggelente.

Merész álmokat kívánsz magadnak,
S ha még álmaid meg is maradnak,
Nehéz látni a jövő angyalát
Ki elhozza majd hited hajnalát.

Szívek hídja, rózsás világosság
Hol van a tűz, s hol van a boldogság?
Mi sodor, ha napod elkezdődik?
Mi visz felé, hol érzés kezdődik?

Sötét ruhád most fehérre váltod
Bánatodat messzire kiáltod.
S ahogy vakít a nap a felhőkön,
Úgy vakít el téged is a földön.

Virágszirmok bársony puhasága,
Mint tavaszi fák virágzó ága.
Célt talál majd, ki céltalanul állt,
S a hangja szenvedést már nem kiált.

Mondanád szavad, de még sem mered
Lágy rózsaszirmokban tán megleled,
Ha még nyílik ablak majd az éjben,
S szemed elveszik a fénytükrében.

2005.06.21.